. Nem tudott sűrűn buszra költeni. Anita megismert egy hasonló nézetekkel rendelkező, náluk fiatalabb fiút, Matt Plainer-t, akit Kathy-hez is elvitt egyik este. Rengeteget beszélgettek, gyakori vendég lett Kathy-nél ő is ezután. De hamar letelt az az egy hónap, és Leslie ismét jelen volt az életükben. Richard születésnapját hármasban töltötték, de a férfi megfontoltabb volt, óvatosabb, és Kathy minden szavára meghúzta magát. Az ivást is abbahagyta látszólag, ami nagyobb, ám közel sem nagy bizalmat eredményezett a lány felől. De mivel ő is vágyott a szabadságra néha, és Leslie bebizonyította, hogy a fiát tényleg szereti, és képes vigyázni rá, ezért Kathy megengedte neki, hogy néha vigyázzon rá esténként, míg ő elmegy a barátaival.

 

Október harmincegyedikén, miután tököket faragtak otthon és ünnepeltek, Richard elaludt, Leslie ott maradt vele, Kathy elment Anitával, Matt-tel, és még egy újdonsült társukkal egy kis faházba, amit csak Kisházként emlegettek. Ezen az éjszakán Kathy és Matt valahogy egymásba szerettek. A fiú még csak tizenhat éves volt, Kathy pedig már huszonegy elmúlt, de ez cseppet sem érdekelte őket. Kathy ezután többet járt el otthonról hétvégenként, így Leslie többet lehetett Richarddal. De mikor megtudta, hogy a lánynak párja van, fenyegetni kezdte őket, és Kathy ismét alig engedte őt a lakásba. Leslie néha a jogaira vonatkozott, de többször fenyegette őket telefonon, üzeneteket írt nekik, míg Kathynek elege lett és újra meg újra a rendőrséget hívta, mikor Leslie egy-egy halálosan fenyegető üzenet után a lány ablaka alatt újra és újra megjelent, és követelőzött, hogy nyissa ki, valamit kővel dobálta azt, vagy épp hangosan szólítgatta őt, ami még a szomszédoknak is gondot okozott az éjszakák közepén. A legtöbbjük persze Kathy-t vélte hibásnak, mit sem tudva az eseményekről. Sokszor őt jelentették fel hangoskodásért, és rendbontásért, általában azzal az indokkal, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette Leslie-t, elég hangosan. Természetesen ezek az ügyek hamarabb lezárultak –Kathy rovására-, mint a nyáron történtek, amit Leslie követett el.

 

 

 

5. Fejezet

 

 

 

Éjjeli fény

 

 

 

Voltak hétvégék, mikor már Leslie nem bírta Richard nélkül és saját féltékenységével, ostoba gondolataival nem törődve bocsánatot kért Kathy-től, aki megengedte, hogy maradjon, ameddig ő haza nem ér, de csak addig, és csak akkor, ha ő elmegy, mert nem bír a közelében lenni. Kathynek már rendes társasági élete lett. Megismerte Chris Grain-t, és általa a bátyját Trevor-t, aki csodálatos módon pont Anita öccsével, Julian-nel, játszott a Dreamless, régi nevén a Between Constraints-ben. Kathy nagyon megszerette Trevor egyedi, szívbemarkoló, művészi zenéjét, és Julian is jól játszott, a dobosuk Tom pedig teljes összhangban volt velük, igazi Dreamless… és Trevor rajongó lett. Telt az idő, már december volt. Minden héten veszekedtek Leslie-vel, minden lehetséges napon együtt volt Matt-tel és Richarddal az otthonában, a Yule-t is együtt töltötték, és Anita-t is elhívták.  Richard is rengeteg ajándékot kapott, Matt könyvet vett Kathynek, énekeltek, süteményt ettek, Rich is nagyon évezte az ünnepet. Az újévet Chris-éknél töltötték, aki az anyjával, Audry-val, az ő párjával, Atle-lel, Trevorral természetesen, és hétvégenként Trevor kedvesével, Demona-val élt együtt. Audrey negyvenes milf volt, Atle pedig Sult-tal egyidős. Kathy és Chris nagyon jó barátok lettek. Rengeteg azonosság volt bennük. Eleinte a zene, a stílus, a szórakozás, a Dreamless rajongás, aztán mikorra már egész közeli barátok lettek, a szexualitásról is szó esett, amiben szintén rengeteg hasonlóság volt köztük. A biszexualitás, a vágyak, az álmok, a fantáziák, mindenről tudtak beszélgetni, amiről senki mással nem. Jött a tavasz, Kathy társasági és otthoni élete összhangban volt, viszont a Matt-tel való kapcsolata folyamatosan romlott.  A fiú apja ellenezte a kapcsolatokat, az utóbbi időben már azt sem engedte, hogy Kathy náluk aludjon. Ilyenkor mindig elmentek Mike-hoz, és általában számítógépeztek. Mike számítógépzseni volt, és mellesleg nagyon jó társaság. Szintén vendégszerető szüleivel élt együtt, de volt egy elég nagy saját szobája. Kathy-nek mindig azt mondta, hogy ha bármi van, hozzá akármikor mehet. Matt apja pedig egy zsarnok, Leslie-féle ember volt, és később kiderült, hogy Matt is, annyi volt a különbség, hogy ők intelligensebbek voltak, és nem olyan nyíltan agresszívak.

 

„Nekem ezek után senki ne mondja, hogy az asztrológia nem létezik. Mindhárman májusi Bikák.”

 

Kathy mindkettejükkel eleget vitatkozott ahhoz, hogy elege legyen ebből a már kapcsolatnak nem nevezhető dologból. Matt folyamatosan a jövőjükről beszélt és arról, a Plainer vért tovább kell majd vinni, olyan nőt akar, aki gyereket szeretne tőle, vagy úgy egyáltalán gyereket szeretne. Kathy pedig a gondolattól is irtózott, hogy ő még egyszer keresztülmenjen azon a folyamaton. Egyszer kimondta: soha többé, és ettől fogva nem lehetett eltántorítani a véleményétől, pláne nem egy olyan embernek, mint Matt. Kathy, mint az várható volt, beleszeretett Chris-be.

 

 Pár centivel magasabb volt Matt-nél és pár hónappal fiatalabb. Hófehér volt a bőre, haja és szeme sötét, teste vékony, hasa kockás, és válla széles volt. Kathy és Matt ugyan külön váltak, mégis barátok maradtak. Bár Matt még szerette Kathy-t, amolyan Leslie módon, nem mutatta ki, és Kathy mellett volt, akkor is, amikor már menthetetlenül szerelmes volt a közös barátjukba, de az –mint utólag kiderült- Matt miatt nem akart Kathy-vel lenni. Tudta az indokot, de nem mondta el a lánynak, és személyiségéhez méltón nem is nagyon ellenkezett Chris-nek, az indoka végett. De nyár volt, koncert idő, a Dreamless is sokat koncertezett a helyi szabadtéri szórakozóhelyen, közben megnyílt az Inferno’s Door nevű hely is az alig tíz perc autóútnyira lévő szomszédos városban, és Kathy társasági élete már minden hétvégére kiterjedt, Leslie örömére és bánatára egyaránt. Imádta az éjszakákat. Mindig olyankor volt ébren többet, de most, hogy nyár lett, odakint lehetett, még inkább az éjszakák szeretőjévé vált.

 

„Éjjel minden más. Minden nyugodtabb, ha arra vágyom, és minden pörgősebb, ha éppen az kell. Nem hallom és látom az emberek mindennapi gondját, baját, aki ilyenkor körülöttem van, az szabad és vidám… de szabad mindenképp. Nincsen napsütés, csak a legszebb és legártalmatlanabb éjjeli fény.”

 

 

 

Egyre jobban vágyott már Chris-re, már egy csomó gondolata körülötte forgott, amikor épp egyedül volt, vagy olyan társaságban, amiben Chris is megfordult, csak ő járt a fejében. Sírt utána, vágyott a közelségére, összetört volt. Senkivel nem akart együtt lenni, mindenkit elutasított, aki barátságnál több szándékkal közeledett felé, már inkább csak Anita és Julian társaságára vágyott, senki máséra.

 

 

 

2012. augusztus 3.

 

 

 

„Ma van a névnapom. Ennél még a tavalyi is jobb volt. Beleőrülök már ebbe. Leslie egyre többet kötekszik, Matt-tel alig beszélünk, már Anita-ék sem tudnak mit tenni… bele fogok pusztulni ebbe a magányba. Szeretem Chris-t, ő egy földi istenség számomra… Tudom, férfiakra ritkán mondják, hogy szép, de ő gyönyörű. Olyan, mint egy élő festmény. Ha ránézek, a tökéletességet látom. És ismerem jól, tudom, mennyi közös van bennünk, művészi és romantikus, és biztos, hogy minden tekintetben tökéletes társam lenne. Mikor még csak barátok voltunk, a Matt-tel való szakításom környékén, miközben ganját szívogattunk a padláson, akkor láttam meg igazán, hogy milyen ember is ő valójában. Nagyon hasonlítunk egymásra, vicces is, jó társaság… úgy érzem, már nem bírom tovább. Kell nekem!! Az egész életem egy rakás szar volt, most már tényleg szeretnék boldog lenni. De így nem megy. Nélküle nem leszek boldog.”

 

 

 

 

 

Leslie közben odaköltözött Kathy lakásába, közös megegyezéssel. Addigra már abszolút nem ivott, és bár sokszor veszekedett Kathy-vel, a féltékenysége és maga a természete miatt, Kathy-t ez már nem érdekelte. Ilyenkor mindig bevonult a másik szobába, amit berendezett magának, vagy elment Anita-val sétálni, ha éppen ráért. Richard legtöbbször Leslie mellett aludt el esténként, aminek Kathy kifejezetten örült, a plafont bámuló, mozdulatlanul fekvő hosszú éjszakái után. Hamarosan rutinná vált, hogy még játszottak elalvás előtt, aztán Kathy megpuszilta Richard-ot, és kiment a szobából, és sokszor a lakásból is.  Egészen a nyár végéig várta minden nap hogy Chris végre vele legyen. Egyre sűrűbben kereste a társaságát. Nőiesebb ruhákat vett fel, amiben kevésbé érezte jól magát, de ilyenkor Chrisnek, ha a szívét és az eszét nem is, de a tekintetét sokszor elcsavarta. Már ha soknak számít az a néhány találkozás, ahhoz képest, mennyit voltak együtt barátként.

 

 

 

2012. augusztus 10.

 

 

 

„Annyira jó volt őt legutóbb látni. Kár, hogy a hülye haverjai nem szeretnek engem. Nem is ismernek… Jó lenne kettesben vele lenni. Nagyon hiányzik. Legutóbb, mikor átmentem hozzá, meg is ölelt. De csak, úgy ahogy eddig. De rengeteg érzés volt abban is. Ő mindig ilyen volt. Nagyon szeretem… Tudja nagyon jól.”

 

Aztán következő hétvégén Kathy úgy döntött, Chris-nél tölti az éjszakát, és reggel elmegy Mike-hoz. Ugyanúgy viselkedtek egymással, mint azelőtt bármikor. Nem először voltak így együtt, de először volt így, mióta Kathy beleszeretett. Egészen hajnali kettőig beszélgettek, és számítógépes játékokkal játszottak. A lány a földön ült, Chris térdére támaszkodva. Élvezte, hogy hozzá érhet, legalább ennyire. Trevor ezen a napon nem volt otthon, egyedül voltak a szobában. Hajnali három tájt lefeküdtek az ágyba. Ekkor már mélyen beszélgettek az egymás felé irányuló érzéseikről. Chris nagyon vonzódott Kathy-hez, de inkább szexuálisan, mint érzelmileg, bár nála a kettő valamiféle összefüggésben kellett legyen, hogy működjön. Tudta, hogy a lány mennyire szereti őt és, hogy mióta vágyik arra, hogy együtt lehessen vele.

 

Kathy abban a pár órában sírt, és nem engedte Chrisnek, hogy hozzáérjen. Ez volt számára a legnehezebb, de tudta, hogy csak így kaphatja meg őt. Csókolóztak ugyan, könnyek között, egymást ölelve, de nem történt semmi más. Reggel Kathy úgy búcsúzott el tőle, hogy jelezte Chris-nek: meg fogja kapni őt. Az első busszal elment Grandhigh-ba. Mikor odaért, megölelte Mike-ot, panaszkodott neki egy sort, aztán eldőlt a kanapén és délig fel sem kelt. Azután játszottak a számítógépen és beszélgettek. Mike csodás ember volt. Mindig jobb kedvet tudott csinálni Kathynek. És mindig azt mondta neki: Ha bármi gond van, hozzá mehet, és maradhat is, amíg csak akar. Később Kathy hazament Richardhoz és Leslie-hez, ahol megint csak a veszekedés volt. Pedig ő csak arra vágyott –főleg ilyen állapotban, hogy megölelhesse Richardot, és megnyugodhasson.

 

 

 

6. Fejezet

 

 

 

Két testben egy lélek

 

 

 

 

 

Kathy már nagyon rosszul érezte magát. Eldöntötte, hogy lesz, ami lesz, ő látni akarja Chris-t. Felvette a kis fekete szoknyáját, a bakancsát, a koponyás kesztyűjét, és elindult a Poul Lad Street felé. Mikor odaért, Chris kissé meglepetten fogadta, beengedte, és leültek a konyhában. Beszélgettek. Aztán mikor bementek a szobába, lefeküdtek egymás mellé, Trevor matracára. Órákig feküdtek ott, ebben egy cseppnyi túlzás nincs, és semmi mást nem csináltak, csak nézték egymást, és indokolatlanul (mivel senki sem hallotta volna) suttogva beszélgettek. Észrevétlenül egyre közelebb kerültek egymáshoz, mind fizikai, mind lelki értelemben. Chris megpuszilta Kathy homlokát, majd lassan haladt lefelé az orra felé, és ott megállt. Aztán Kathy is megcsinálta ugyanezt, és még egymás után, felváltva vagy tízszer, míg Chris meg nem csókolta Kathy-t. Aztán azt mondta, szereti őt. Annak a napnak a reggelén még Chris sem hitte, hogy valaha beleszerethet ebbe a lányba, sőt, még akkor sem, amikor lefeküdtek arra a matracra, de megtörtént. Mindkettejüknek nehéz volt felfogni, hogy mi történt, alig hitték el még másnapnak hajnalán is, mikor összebújtak együtt az ágyon és mindketten elmondhatatlan szerelmet éreztek a másik iránt. Úgy aludtak el, hogy egymás hoz ért az orruk, beszívták egymás lélegzetét, közben karjaik egymást ölelték és lábuk is össze volt fonódva.

 

 

 

 

 

2012. augusztus 29.

 

 

 

„Ő életem legszebb élménye. Jobban szeretem, mint Eddie-t valaha szerettem. Vele akarok élni, örökre mellette akarok lenni. Ő a legcsodálatosabb. Mindent megad, amire szükségem van. Igazi harcos, akárcsak én, és a szexuális kapcsolatom is vele az eddigi legjobb. Azt mondta, ő ezzel tudja legesleginkább kimutatni az érzelmeit. És nagyon tud érezni… Szeret. Érzem, és ennél jobb érzés nem is kell nekem.”

 

 

 

Aztán Kathy elment karaokézni Audrey-val, Atle-el, és Trevorral az Inferno’s Door-ba.  Chris-nek nem volt kedve, mert fáradt volt. Kathy nagyon örült, hogy énekelhet. Elénekelt egy Evanescence számot, majd mikor véget ért, Peter Broad, a hang technikus megkérdezte tőle, ismeri –e a The Green, the Purple and the Black című számot.  Ő igennel felelt, mire Peter közölte, hogy lesz hozzá egy társa is. Ekkor Trevor fellépett a színpadra Kathy mellé.

 

Együtt énekelték el a dalt.

 

 

 

„Még mindig nem hiszem el, hogy Vele énekelhettem együtt. Sosem felejtem el ezt az estét, és ezt a dalt is örökre a szívembe zártam. Csak álltam ott, remegett a lábam, azt sem tudtam, mit csináljak. Aztán énekeltem. Úgy éreztem, teljesítenem kell, jónak kell lennem. Éreznie kell, hogy szeretnék olyan tehetséges lenni, mint Ő. Ő a példaképem. A legcsodásabb zenész, akit valaha ismertem. És én ott lehettem vele egy színpadon. Boldogabb vagyok, mint valaha.”

 

 

 

Később egy részegebb pillanatában odament Atle-höz, és megkérdezte, odaköltözhet –e hozzájuk. Mondta neki, hogy mennyire szereti Chris-t és, hogy vele akar élni. A férfi igent mondott, mintha mi sem volna természetesebb, még azt is mondta, hogy oda tartozik.

 

 

 

Másnap Kathy elment Leslie-hez, és közölte vele a tervét. Elmondta, hogy mennyire lehetetlen tovább egy fedél alatt élniük, és mivel tudta, hogy mennyire ragaszkodnak egymáshoz Richarddal, megengedte Leslie-nek, hogy maradjon ott vele, majd ő látogatja a kicsit és fizeti a gyerektartást, ha már fordítva nem jött össze a legutóbb. Veszekedtek, de végül Leslie is így találta a legjobbnak.

 

Kathy odaköltözött Chris-hez. Audrey szépen lassan megkedvelte őt, és minden jól ment. Egyre jobban szerették egymást az idő múlásával, és rájöttek, hogy mennyire sok mindenben hasonlítanak egymásra. Mindig egy hullámhosszon voltak, szerettek együtt lenni, fogni egymás kezét, összebújni, így érezték magukat igazán jól.
Telt az idő, de mintha mégis egyhelyben állt volna az egész. Mintha semmi más nem lett volna a világon, csak ők ketten.

 

 

 

A tökéletesen, már-már filmbe illően harmonikus lelki és fizikai kapcsolat varázslatos és hihetetlen világában élték mindennapjaikat. Kathy folyton találkozott Richarddal és Leslie-vel, kezdtek felhők mögé… vagy inkább szőnyeg alá sodródni a problémák. Chris és Leslie is megtalálták a közös, felszínes hangot, életük egy-egy hetében tökéletesen érezték magukat. Eljött a szeptember. Chris iskolába ment, Kathy pedig otthonmaradt a folyamatosan elkülönült Andreával, és az egy szobában lévő, de mégis „kilométernyi távolságra lévő” Trevorral.
Audrey-nak is volt egy együttese, ahol épp nem volt énekes, ezért megkérték Kathy-t hogy énekeljen náluk, de nem igazán jött össze a dolog.

 

 

 

„A szövegek tele vannak kínrímmel, egy-két dal van csak, ami tényleg jó. Nem érzem magaménak ezeket a számokat, nem tudom őket elénekelni rendesen. Nekik hol ez nem jó- hol az nem jó, nekem meg semmi sem jó. Nem tudok énekelni, ez van. Nem vagyok Trevor Grain."

 

 

 

Kathy egyre jobban szeretett volna zenélni. Kezébe fogott egy gitárt és elkezdett gyakorolni. A legelső dal, amit megtanult a Nirvana Jesus don’t want me for a sunbeam című száma volt, ezt követte a Where did you sleep last night.  Trevor is játszotta ezeket a dalokat. Nagyon büszke volt magára, hogy sikerült neki is.

 

 

 

2012. november 13.

 

 

 

„Trevor csodálatosan zenél. Érzem minden érzését. Csodálatos a hangja. Bár ilyen volna az enyém is… Úgy játszik azon a gitáron, mintha egy ember volna. Azon a ragasztószalaggal összetákolt, három basszusgitár húrral felszerelt régi akusztikus gitáron. Annyira jó érzés erre elaludni és erre ébredni, és ezt hallgatni egész nap. Egyszer én is így fogok játszani és énekelni… Trevor annyira más, mint akárki. Művészlélek és iszonyú zárkózott. Nem érhetek hozzá, nem ölelhetem meg, mint bármelyik barátomat, de remélem, tudja, hogy mennyire rajongom érte,és mennyire szeretem… felnézek rá. Mintha csak a bátyám volna.”

 

 

 

 

 

Játssz még egy dalt (dalszöveg)

 

 

 

[Játssz még egy dalt

 

Kérlek, játssz még nekem

 

Játssz még egy dalt

 

Tudod, hogy szeretem]

 

 

 

Énekelj még a szenvedésről

 

Az örömről meg másról

 

Énekelj még a kutyákról

 

És énekelj a házról

 

 

 

Akárhányszor hallom

 

Minden percét érzem

 

És szeretem még akkor is

 

Hogyha nem is jó egészen

 

 

 

Ha csak fele ennyire tudnám

 

Már akkor boldog lennék

 

Hisz ezek a dalok mind olyanok,

 

Amilyen én is lenni szeretnék

 

 

 

 [ ]

 

 

 

Játssz a gitáron

 

Amin már én is tudok

 

Énekelj egy dalt, amit én így

 

Soha nem fogok 

 

 

 

(Eredetileg:

 

Játssz a gitáron

 

Amin én soha nem fogok

 

Énekelj egy dalt, amit

 

Én még nem tudok)

 

 

 

Aztán játssz még egy dalt

 

Kérlek, még egyszer énekelj

 

Aztán ne hagyd abba, nem akarom

 

Majd erre alszom el

 

 

 

7. Fejezet

 

 

 

Zuhanás

 

 

„Chris egész nap alszik, amikor itthon van. Már napi 12 órákat. Én pedig álmatlan lettem. Egyedül érzem magam. És annyira magatehetetlen. Semmit nem tud egyedül megcsinálni. Minden nap elkésik, és velem veszekszik, ha fel akarom kelteni. Annyira szeretem, és annyira jó vele, ha vele vagyok, de egyre kevesebb az ilyen. Én pedig nem tudok mit csinálni. Napok óta nem aludtam. Nem szeretek egyedül lenni. Hiányzik!! Félek, hogy nem fogom ezt bírni. Megint itt ülök a konyhában, ő alszik, én pedig sírok. Ez már minden napos. Próbáltam írni, az sem megy. Tehetségtelen vagyok. Szeretnék megtanulni rajzolni. Trevor annyira gyönyörűen rajzol, hogy az valami hihetetlen. Sosem fogok így. Jó, hogyha a pálcika emberek még mennek nekem. Tehetségtelen szar vagyok. Éhes vagyok. Már nem merek enni sem. Audrey folyton haragszik miatta. Tehetek én róla, hogy nincs pénzem? Nem vesznek fel sehova. Kinek kellene egy ilyen, mint én?! Most megint magányos vagyok, nem tudom lefoglalni magam. Utálom, hogy alszik. Vele akarok lenni.”

 

 

 

 

 

Ennek ellenére a kapcsolatuk csodálatos volt. Voltak hullámvölgyek, mint minden kapcsolatban, de még mindig megvolt az a gyönyörűség, ami az elején is volt. Jobban összeillettek és jobban szerették egymást, mint Kathy valaha bárkivel ebben az életben. Eljött a december, és számítottak erre ugyan, de nem pont így.

 

Audrey, Atle és Demona összefogtak Kathy-ék ellen. Pontosan Yule napján közölték Kathy-vel, hogy költözzön el. Ez számukra azt jelentette volna, hogy nem lehetnek többé együtt.  Nem szóltak semmit. Mikor bementek a szobába könnyes szemekkel egymásra néztek és megölelték egymást. Nem kellettek szavak. Mindketten ugyanarra gondoltak. Inkább a halál, mint hogy egymás nélkül éljenek.

 

 

 

Elmentek sétálni, alkoholt venni. Az összes pénzüket arra költötték. Felmentek a térdig érő hóban a kedvenc hegyükre, és összebújtak. Énekeltek. „Tonight we all die young…” Ittak és közben azon gondolkoztak, hogyan vessenek véget közösen az életüknek. Visszamentek, le a pincéjükbe. Egy sötét, szellemjárta hely volt, még a háború idején használták búvóhelyként. Rengeteget időztek itt. Ide jártak beszélgetni, néha bulizni is, szeretkezni is, a fél közös életüket itt töltötték, gondolták, a halálra is tökéletes. Csikkeket dobáltak egy borral teli bögrébe. Abba a bögrébe, amit Kathy csinált Chris-nek. Chris + Kathy Forever állt rajta. Megitták az összes alkoholt és a szomszédokat, az otthoniakat mind-mint lesajnálva, üvöltve Dreamless számokat énekeltek. Megbeszélték azt a kevés dolgot, amit eddig még nem, és összebújtak, el sem engedték egymást. Már alig láttak, érezték az alkoholmérgezés jeleit. Megfogták a bögréjüket és megitták a nikotinnal teli bort. Felmentek a lakásba, lefeküdtek az ágyukba és megpróbáltak elaludni. Álmukban mindketten hánytak, de nem lett semmi következménye… Trevor és Demona is ott aludtak és felébredtek rá.

 

Mikor dél körül felkeltek, nagyon rosszul voltak, és csalódottak voltak, amiért nem sikerült a tervük. Bevittek magukkal egy jó éles kést a szobába és visszafeküdtek az ágyba. Összebújtak.

 

 

 

„Teljes nyugodtságot éreztem, lélekben felkészültem a halálra. Úgy, mint még életemben soha. Ott feküdtünk ketten, átöleltük egymást, éreztük egymás szívverését és lélegzetét. Ennél szebb alkalom nem is lehetett volna a véghez. Chris-szel már megbeszéltük, hogy ha nem sikerülne a tervünk, tegye meg ő. Erős és képes rá. Vágja el a karom, és mikor már percek választanak csak el a haláltól, ölje meg magát is. Töltsük el együtt az utolsó másodperceket is. Így is lett. Mondtam, hogy teljesen készen állok. Visszaszámoltunk együtt suttogva, majd rászorította a kést a csuklómra és egy határozott mozdulattal elvágta. De ekkor durva dolog történt. Pont a csuklóm közepén, ahol az ütőerem futott végig, a vágás behegesedett azonnal. A szemünk láttára tűnt el a mély seb, a többi részén pedig úgy maradt. De nem kezdett el ömleni a vér belőle, inkább csak csöpögött. Nem tudtunk megszólalni sem. A lélegzetünk is elállt. Egymásra néztünk és láttam a szemében, hogy ő is tudja az okát. Sírni kezdtünk mindketten, egymás arcába hajoltunk és egyszerre suttogtuk: „Dolgunk van még, élnünk kell.” És akkor fogalmazódott meg bennünk a lehetőség gondolata. Elmegyünk együtt innen, és nem jövünk többé vissza. Ekkor eszünkbe jutott, hogy elmenjünk Anita-hoz, és nehéz lesz, de elmondjuk neki az egészet.  Nem fogadta valami jól. Sírt. De aztán gondolkozni kezdett. Azt mondta, menjünk el Leslie-hez. Nem is volt olyan hülyeség, mint amennyire elsőre hangzott.”

 

 

 

Leslie egész megértően fogadta a dolgot. Nem is csoda, hiszen Kathy azzal példálózott, hogy mikor ők ketten akartak együtt lenni, min mentek keresztül. Aztán megállás nélkül csörgött a telefon. Audrey felhívta Chris apját Tyler-t, és ketten hívogatták őket. Rendőrséggel fenyegetőztek, ők nem is törődtek vele. Tudták, hogy ott fogják őket keresni, de nagyon jól elbújtak. Leslie is azt mondta Tyler-éknek, hogy nem is látta őket. Kathy nagyon hálás volt neki. De aztán Audrey, Tyler és Atle elmentek a rendőrségre. Onnan hívták fel Kathy-t. A beszélgetés így hangzott:

 

 

 

„    - Jó napot Kívánok, rendőr főkapitányság, Drouge City. Kathy Shoeser-t keresem.

 

-         Én vagyok, tessék!

 

-         Van egy ügy a volt férjével kapcsolatban, amit még nem zártunk le, be kellene jönni, tanúskodni.

 

-         Uram, két dolog van, amit igazán nem veszek jó néven: az egyik az, hogyha el akarják tőlem venni azt, akit szeretek, a másik meg, hogyha totál hülyének néznek. Nézze, tudom, miről van szó, ne viselkedjünk gyerekesen.

 

-         Elnézést kérek, megszoktuk, hogy így kell eljárnunk, ezek szerint tudunk beszélni.

 

-         Így már igen.

 

-         Rendben, be tudnának most jönni?

 

-         Be, de csak ha Audrey-val, Tyler-rel és Atle-lel nem kell beszélnünk.

 

-         Csak akkor hajlandóak bejönni?

 

-         Igen, kizárólag akkor.

 

-         Rendben, ez esetben megoldható. Várjuk magukat.”

 

 

 

Bementek a rendőrségre, ahol egy „rövid nyilatkozat” után elvitték őket a szomszéd város pszichiátriájára. Természetesen egy kövér, ötvenes, göndör hajú nő volt az ügyeletes. Kathy közölte, hogy ha Chris ott marad, akkor ő sem hajlandó menni sehová. Elküldték őket. Azt mondták nincsenek szabad ágyak és szobák. Pedig akkor mindennél jobban szerettek volna ott maradni. Audrey együttesének a szólógitárosa, Elaine ment értük kocsival.  Megértő volt és kedves, mint mindig. Felajánlotta, hogy elviszi őket haza, lent maradhatnak az autóban, és ő majd beszél Audry-val, szó szerint lehordja, hogy mégis, hogy képzelte ezt. Chris és Kathy ugyanis elmondtak neki mindent, ami történt, meg úgy alapból Audrey fontossági sorrendjeiről. Így is lett. Beszélt vele, kioktatta arról, hogy hogyan kellene viselkednie, ha normális szülőnek tartja magát.  Audrey ezután végre felhívta őket a laskásba. Megbeszélték a dolgokat, és ott maradtak. Atle-nek rendőrségi ügye volt, két hónap szabadságvesztésre ítélték őt. Mikor elment, minden más lett. Bár idő közben Kathy jóban lett Audrey-val és rossz volt neki látni, hogy magányos, sokkal jobban érezték magukat mindketten, sőt mindhárman, Trevorral együtt, ebben a közegben. A két hónapjuk egész jól telt, a vitákat leszámítva, amiket Chris-szel éltek meg. Annak ellenére viszont, hogy sokszor vitáztak, a kapcsolatuk így is maga volt a tökély. Ha össze is vesztek valamin, azt úgy zárták le, hogy megölelték egymást. Nagyon szerelmesek voltak.

 

 

Oldal: My Note sztori 2. rész
My Note - © 2008 - 2024 - kyrasnake.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat