My Note

Kathy naplója:

2013. március 11.

Két hét múlva Atle hazajön a börtönből, és úgyis mi húzzuk a rövidebbet. El kell mennünk innen. Látom előre a történéseket és itt állok terv nélkül. Nem hagyhatom, hogy közénk áljanak újra.

2013 mácius 12.

Kicsit idegesítő napom volt ma. Chris alig szólt hozzám, nagyrészt számítógépezett és aludt. Nagyon hiányzik. Érezni akarom a szívét, a lelkét, a testét...szerekezni akarok vele. Nagyon szeretem őt. Annyira egyedül érzem magam.

2013. mrcius 14.

Chris sokszor olyan, mint egy gyerek. Önállótlan, tehetetlen, ez mellett makacs, ráadásul "képzelt beteg" stílsú. Ha nem akar menni valahová, addig mondja hogy nem érzi jól magát, amíg tényleg beteg nem lesz. Ez nem tesz jót neki. De nem segíthetek. Már megpróbáltam sokféleképpen, beszéltünk is már róla, de én voltam a "bűnös". Semmi baj, meg tudom őt érteni valahol, én is ilyen voltam, csak én még az iskolaváltásos, hányós-nem evős időszakomban. Aggódom érte. Ő az első hosszú ieje, akit szeretk annyira, hogy így érezzem magam miatta.

2013. március 19.

Annyi minden történt. Úgy érzem, csak olyan kiút van a helyzetemből, ami valamilyen szempontból mindenképp rossz nekem is. Atle itthon van. Pénteken jött meg. Az életem megint a feje tetejére állt. Kisajátítja a házat. Alig eszm, és mindig csak alszom, mikor Chris nincs itthon. Pedig nem szoktam és nem is szeretek aludni. Mindig csak annyit amenyire éppen szükségem van. Aznap mikor Atle megjött lent voltunk a pincében Chris-szel és a barátainkkal, és báloztunk. Táncoltam Chris-szel a Full of Dark-ra és a Für Elise-re. Nagyon szeretem őt. Másnap pedig elmentünk együtt koncertre. Akármennyire is azt hittem az este elején, hogy szörnyű lesz, életem egyik legjobb estéje volt. Mellesleg Eddie-vel is találkoztam. Jól esett, mert rájöttem, miért nem vagyok már mellette. Nem csak, hogy reménytelen eset, de mellette én is azzá váltam volna. Még ennél is jobban.
Atle-ben pedig az a legidegesítőb, hogy nem saját magát, hanem Audrey-t használja fegyverként. És közben, amit adtunk egymásnak ezalatt a két hónap latt, most elfelejtődni látszik. Ezt a meccset most ő nyerte.
És most néhány gondolat Chris-ről:
Valami nincsen rendben. Nem csak vele, sőt nem is vele. Ő ugyanolyan, mint eddig, a rossz tulajdonságaival együtt... Én vagyok az akivel valami nincsen rendben. Mehetnékem van innen. Ráadásul tegnap kis híja volt, hogy leléceljek innen. Hajnali kettő felé járt az idő. Chris-szel beszégettünk az ágyban, és Trevor elszakított bennem egy cérnát. És akkor ott megszűnt minden amit eddig éreztem. Már nem fontos nekem. És most, hogy a ház összes lakójával gond van, ideje lenne elmennem.

2013. március 21.

Remélem, ami most történik, abból lesz valami. Tegnap Chris nem beszélt Audey-val, mert "már túl késő volt". Elvileg ma fog. Voltam Julian-nél. Beszélgettünk. ELmondtam neki, mi történt, hogy mi megy itt, hogy mit érzek... basszus... ilyen még nem volt, hogy nem Anita volt az akivel az iyesmit megosztottam. De úgy érzem Julian joban megért. Ő lett az új lelki társam, jobban megért mint Anita. Ő mióta együtt van a barátjával, más ember lett. Egyre jobban kezdünk eltávolodni egymástól. Hiányzik, de legalább boldog végre, és csak ez számít.Csak félek, hogy nem marad az. De addig is, hadd élje az életét. Ha fordíva lenne, ő is ezt mondaná.

2013. március 27.

Eltelt egy hét. Egy hét, ami hosszabb volt, mint eddig bármelyik. Kezdjük azzal, hogy három napig nem voltam itthon. Szükségem volt az egyedüllétre, a Chris nélküli létre, hogy átgondoljam a dolgot ettőnkről. Mikor újra találkoztunk, körbesétáltuk a tavat. Hideg volt, csípős szél fújt. Mi mindig szerttük a hideget. Együtt szerettük. És egymást szerettük. Hamar rájöttem, hogy ő az aki kell nekem, hogy nélküle el sem tudnám képzelni tovább az életet. És ő... neki nagyon hiányoztam. Úgy öleltük egymást, mint az elején. Mi egymáshoz tartozunk. Ha bárki lát bennünket, bárhogyan is, de azt mondja, mi egy család vagyunk. Nekem ő olyan, mint ha a testvérem, a legjobb barátom, a szeretőm és a házastársam volna egyben. Szeretem őt. Ha elveszíteném, az még Eddie-nél is nagyobb nyomot hagyna bennem.

Majdnem egy hónap telt el, mikor egyik reggel Kathy nagyon összeveszett Atle-lel. Megfogták az összes dolgukat, amit csak el tudtak vinni, és elmentek onnan Grandhigh-ba, Mike-hoz. Trevor is elment egy szomszédos faluba. Ő sem bírta már. Chris és Kathy végre, szinte nyugalomban együtt lehettek, de a kapcsolatuk a stressz miatt igencsak egyhanú, szürke és dühvel teli lett. Kathy az ott élő egyik barátjával Patric-kel elég közeli kapcsolatba került. Nem tudta reálisan látni a helyzetet. A nagy stressz miatt Patrick-ben lelte meg a szabadságot, a játékot és a boldogságot. 

"Ha most visszaforgathatnám az időt, ide forgtnám. Most az egyszer én voltam az, aki hibát követett el, az élet alakulásának szempontjából. Örökké bánni fogom ezt a dolgot, hisz Chris volt a társam, soha nem lesz pótolható."

Chris-szel egy hét után úgy találták, hogy jobb lesz külön. Volt két szív alakú medáljuk, amit együtt vettek. A fekete Chris-é volt, a piros Kathy-é. Kiserélték őket, és könnyes szemekkel, egymást utoljára megcsókolva búcsúztak el egymástól. Tyler-höz, az apjához költözött, mert már ő sem akart visszamenni Audrey-hoz és Atle-höz. De kathy nem sokkal ezután nagyon rosszul érezte magát.

2013. május 14.

Nem tudom, miért történik ez velem. Már nem érdekel semmi. Nem érdekelnek az emberek. Üresnek érzem magam. Úg érzem, az életem semmit nem ér. Felesleges léteznem is. Már nem fog édekelni semmilyen veszély. Sőt, élvezni fogom, ha veszélyes helyzetbe kerülhetek. Ez az utolsó bejegyzésem addig, amíg valami gyökeres változás nem történik az életemben. Ha nem fog, akkor ez itt tényleg az igazi utolsó. Erre az esetre felkészülve:
Ha ezt valaki olvassa a jövőben, ne keressen, ne érdeklődjék utánam, mert csak egy szerencsétlen lény voltam/ vagyok, céltalan és hasztalan élettel, ami ki tudja, még meddig fog tartani, ha véget nem ért még!

8. Kis fejezet

Egy hónap letöltendő szabadságérzés

Május 18-án Mike és Kathy elmentek egy három napos fesztiválra, ahol megismerkedtek egy párral, Christian Corf-fal és Vivian Halych-csel. Christian iszonyú okos volt, minden, amit mondott, az ember füléből egyenest az agyába jutott. Amolyan hippi féle volt. Egy nyugodt, szabad, boldog ember. Hamar ráragadt Kathy-re az érzés, hiszen ez mindig ott volt benne, csak nem egyben, hanem részletekben. Boldogan élte az életét így ezután, igazán szabad volt, és még Leslie fenyegetéseivel is kevésbé törődött. Ez egy hónapig így ment, sokszor elment Richard-hoz, és az apját is igyekezett meggyőzni arról, hogy semmi értelme nincs annak, amit csinál. Persze ezzel semmit nem ért el, de ahhoz képest kiegyensúlyozott volt. De egy napon ez megváltozott. Dél felé járt, Kathy akkor ébredt. Leslie megint rosszhangú sms-t küldött neki. Ekkot előjött belőle minden, ami valaha fájdalmat okozott neki. Még mindig rajta volt a mehetnék, és a szabadság utáni vágy. Folyamatosan Christian szavai csengtek a fülében: "Mindenki mellé kell egy társ, aki szereti és akit szerethet, legyen az testvér, barát, vagy szerelem." Annak ellenélre, hogy Mike ott volt neki, egyedül érezte magát. Eszébe jutott, hogy mennyire jók voltak együtt Chris-szel, elválaszthatatlanok, szerelmesek, és mennyire elrontott mindent. Felkapta a táskáját és a gitárját, és bár ő sem tudta mi lesz, elbúcsúzott Mike-tól:
"Sietek vissza." Aztán visszafordult és poénosan azt mondta: "Ha eltűnnék, ne aggódj, ismersz!" Ekkor még nem tudta, hogy valóban így lesz -e, sőt, úgy gondolta, még aznap visszamegy. A júniusi meleg levegő felforrósította az aszfaltot, és Kathy a majd negyven fokos orzágút mentén sétált a fák árnyékában, ujját az autósok felé lengetve. Már keztett ki-kidőlni a melegtől, ám akkor jött egy autó. Egy fiatalos, de idősebb nő ült benne. Felvette Kathy-t és megkérdezte hová trt, mire ő csak annyit felelt: "Nem tudom. Csk előre." Elindultak és beszélgetni kezdtek. Kiderült, hogy a nő is hippi, ráadásul villnyóra-leolvasó, dolgozik Droug City-ben is. Kicsi a világ. Rengeteget beszélgettek, és mikor kitette Kathy-t az ő célállomásánál, a kezébe adott 8 dollárt, egy banánt és egy üveg vizet. Kathy nagyon megköszönte, majd néhány perc gondolkodás után újra a főúton járt, hüvelykujját a magasba emelve. Egy hosszú hajú, hatvan év körüli férfi vette fel. Meginvitálta a házába egy közeli faluba, Soopea-ba. Kiderült, hogy a neve Anytony Xander, híres szobrászművész. Megmutatta Kathy-nek a szobrait, a festményeit, a saját kezűleg épített, két szintes házát, és vendégül látta éjszakára. Ekkor Kathy-nek egy újabb ötlete támadt. Mivel pár kilométerre voltak Oldmansmine-tól, felhvta Stephan Glassy-t, hogy találkozzanak másnap, és megkérte Antony-t, hogy vigye el oda reggel. Találkoztak, és nagyon örültek egymásnak. Három napig ünnepeltek megállás nélkül, az egy vonatmegállóra lévő Oldman-ben, a tóparton. Találkoztak Stephan barátaival is, volt, akit Kathy ismert is közülük régről, és nagyon jól érezte magát. Szabadnak. Meztelenül fürödtek a tóban, ittak, buliztak. És akkor Kathy úgy döntött, ott marad a városban.

9. fejezet

A forgás törvényei

2013. július 18.

"Hát üdv újra. Mondtam, hogy írni fogok, amint gyökeres változás törtlénik az életemben. Történt. Egy hónapja és egy napja Oldmansmine-ban élek, Stephan-nél. Richard-ot azót nem láttam, és iszonyúan hiányzik. De ki kell bírnom, amíg akkora nem lesz, hogy kereshessem. Muszáj bírnom. Többit majd szépen sorban, így is nagy előrelépés volt részemről, hogy írtam."

Múltak a napok Oldmansmine-ban, egyik nap sem volt ugyanolyan, mint az előző. Zajlott az életük, Kathy a társasági élete. Rengeteg új embert ismert meg, köztük Ben Draven-t. Tizenhét éves, de első ránézésre huszonegynek mondható, Kathynél másfél fejjel magasabb, sötétbarna szemű, amolyan alternatív stílusú és izonyú jóképű fiú volt. Jóban lettek egymással. Elmesélte neki, hogy nem olyan régen váltak szét Wicky-vel, a volt barátnőjével, és még mindig hiányzik neki. Beszélgettek, Ben kiöntötte a szívét nki, és annak a plusz két jóbarátjuknak, kik ott voltak. Kathy nagyon megszerette őt és az érzékenységét. Ben szólógitáros volt, nagyon jó gitáros. Kathyval tökéletesen kiegészítették egymást. Azon a hétvégén megbeszélték, hogy együtt gitároznak odakint, Ben-ék lakása előtti domboldalnál. Így is lett, zenéltek, és rengeteget beszélgettek. Hajnali ötig kint voltak, és Kathy egyre közelebb érezte magát hozzá. Rengeteg közös volt bennük, nagyon sok mindenben egyezett a gondolkodásuk, ráadásul befejezték egymás mondatát. Kathy olyasmit kezdett érezni, amit már régóta keresett mindenkiben: Őszinte, tiszta, és nagyon erős szeretetet. Másnap Kathy átment hozzájuk, ekkor találkozott először Ben szüleivel: Heather-rel és Frank-kel. Frank természetéből adódóan nem volt túlságosan beszédes, de nagyon kedves és segítőkész volt, csak akkor beszélt, amikor volt miről, és ez nagyon zimpatikus volt Kathy-nek. Heather pedig egy nagyon szerető és szeretetreméltó asszony volt. S szerint a légynek sem tuott volna ártani, azonnal, közvetlen módon tudott beszélgetni Kathy-vel. Ő volt az első szülő, aki nem elítélte, nem utálta, sőt kifejezetten szerette a lányt. Meg is kérdezte, náluk tölti -e az éjszakát, mire Kathy Ben-re nézett, majd kis gondolkozás után igennel felet. Még aznap éjszaka egy pár lettek a fiúval. Az ágyon feküdtek. Kathy jó ideje először érezte, hogy fél. Nem mert lépni Ben felé, mert félt, hogy elveszítheti. De a fiú megnyugtatta, hogy nincs mitől félnie, és megcsókolta őt. Másnap még nem tudták, mi van kettejük közt, de Kathy érezte, hogy nagyon szerelmes. Együtt maradtak.  Heather másnap nagyon meglepte Kathy-t. Az egyetlen kérdése az volt Kathy-hez, hogy együtt vannak -e. Kathy ekkor már tudott igenlő választ adni, és akkor érezte csak, hogy igen, ez tényleg így van. Van valakije, akit szeret. Beszélgettek Heather-rel, mire az asszony mondta Kathy-nek, hogy hozza el a ruháit, a tárgyit, és maradjon ott náluk. Nagyon örült a lánynak. És Frank is. Azt mondták, ő az első, akit elsőre így megszerettek. Kathy el sem hitte azt, ami történik. Olyan volt ez számára, mint egy álom. Hireteln nyakába zúdult minden, amire mindig is vágyott. Lakás, szerelem, szerető család, szülők... az élet. Úgy érezte, új élete van, és nem veheti ezt már senki el tőle. Eszébe jutott Trevor, a példaképe, hogy még mindig ő az egyetln, és a zenélésnek élt. Végre komolyan tervezhetett, eltervezték, hogy együttesük lesz, megismerkedett Adam Walker-rel, aki a mésik gitárosuk lett volna, nagyon jó barátságbn lettek, tervezték az együttest, a zenélést, együtt voltak bulizni is. A családot pedig nagyon megszerette. Hozzájuk költözött. Ben viszont elmondta Kathy-nek, hogy ő nem szereti őt. Nem volt szerelmes, mert elmondása szerinte "ő már nem tud érezni". Kath hiába mondta neki, hogy lyen nincsen, ő is volt így, érezte így, és, hogy ez is egy érzés, és a félelemből adódik. Ben megértett ugyan, de ez mit sem változtatott a tényeken. Az éjszaka és a nappal új fogalmat hozott Kathy életébe, a változást és a különbséget. Ben minden este kedves volt vele, és nappal legtöbbször lenéző, lekezelő és gúnyos. Egyre durvább dolgokat mondott, Kathy-nek, de ő szerette annyira, hogy szinte nem is foglalkozott ezekkel a dolgokkal, csak néhány vita erejéig. Augusztus elején, pont Kathy névnapján elmentek a tengerpartra nyaralni a családdal. Még mindig olyan volt az egész, mint egy álom, a Frank-kel és Heatherrel kialkult kapcsolata különösen. Ben-nel viszont egyre romlott a helyzet. A fiú folyton kigúnyolta Kathy-t és az érzéseit, megbántotta őt olyan dolgokkal, amikkel egyenest a lelkébe taposott. Ez nagyon fájt neki, rengetegszer érezte rosszul magát. A szexuális kapcsolatuk, ami ilyen korban és ilyen friss kapcsolatban közel sem normális, heti egyre korlátozódott. Kathy szerette volna mindig, hiszen ekkor érezte, hogy Ben az övé. Ekkor nem beszélt, nem mnodott rosszakat, másképp nézett rá, és érezhette a közelségét, az érintéseit, a csókjait, azt amit normál helyzetben nem, vagy csak ritkán kapott. Mikor hazamentek, még ennél is rosszabbra fordult a helyzet, Heather-ékkel viszont egyre jobb lett a kapcsolata. Nagyon megszerették egymást, Kathy mindent megtett volna az "új szüleiért".  Ők anyagilag és érzelmileg is mindig mellette voltak, Kathy nem győzte hálával, sehogyan sem tudta teljesen viszonozni ezt a rengeteg kedvességet. Ben-nel a kapcsolatuk pedig csak romlott és romlott. A veszekedések, Ben rosszindulatú, kötekedő megjegyzései, lenézése, gúnyolódásai mindennapossá váltak, de Kathy szentül hitte, ezt ő meg tudja változtatni, hiszen szerelmes volt, valamiért nagyon imádta őt. Lassan telt az idő, egy hónap múlva már rossz volt minden köztük. 

2013. augusztus 23.

Ben nem szeret engem. Legalább is nem szerelmes belém. De elvileg szeret. Az a baj, hogy megígér számomra eléggé fontosat, aztán amikor neki már minden jó megvolt aznapra akkor jönnek a kifogások, meg az "elfáradtam" szöveg. Én csinálom neki a kaját mindig, mindent mindig odaadok/ behozok neki, ha kéri, és cserébe folyton bunkózik velem.. (még folytatom)
Aztán ma reggel szarul keltem fel. Azt álmodtam, hogy újra összejött az exével, a Vikivel, aki "élete nagy szerelme" bla bla.. nekem is volt, mindenkinek volt, mégse beszélnek így róla. De ma elkezdte. Minden 5. mondatában benne volt. Szemrebbenés nélkül közölte azt is hogy ő szebb nálam.
Ezt persze nagy ívben leszarom, de ez a sok együtt azért már eléggé odavág a padlóhoz.
Ja és mindig azt csniálja, már az elejétől fogva, hogy 10-ből 8-szor könyörögni kell neki, hogy odajöjjön hozzám (ahol éppen vagyok) vagy hogy úgy amúgy velem legyen..pedig nem vagyok szar.. nem tudom.. nem tudom mit csináljak.
Kezdek megint depressziós lenni úgy érzem.
Na ez gy "röviden" ennyi.
Azért vagyok vele, mert nélküle rosszabb, mint így vele. A családját is szeretem, őt meg aztán mindennél jobban..de ki fogok készülni. És ez már lehet hogy sok lenne ennyi után...
Nekem se áll jól a depresszió, tapasztaltam párszor, az a baj hogy egyedül nem tudok ellene tenni, mivl magából az egyedüllétből fakad..

2013, szeptember 3.

"Nem tudom, miért ismétli minden magát és nem tudom, hogy nagyrészt miért a rossz dolgok. Egy mondat a tudatos és az "őrült" életem folyamatos kísérőjévé vált: "Ne bolygasd a múltat, mert megismétli önmagát". Azóta, mióta ezt hallottam, folyamatosan ez történt. Talán azért, mert amíg nem lépek ki az elmúlt idők érzelmi sokaságából, amíg lesz legalább egy közülük, amit újra, ugyanazzal a hévvel, hasonló szituációval át akarok élni, azddig az azt körülvevő többi érzés és szituáció újra fog ismétlődni. Az élet nem is egy körforgás, hanem egy N-betű (a ritmikus ismétlődés jele). Ahhoz hogy az életet az ABC összes betűje alkossa, és ne csak ez az egy, ahhoz nem kéne, hogy emlékeim legyenek, a múlt jóiról és fájdalmairól. Erre nincs gyógyír, legalább is a tudomásomban... de amíg ez így megy, amíg az N betű írj le az Élet fogalmát, addig a Kilátástalan szó marad az átfogóneve az összes többinek."

Eltelt egy hét, és minden még annál is rosszabb volt, mint azelőtt. Heather szinte minden nap sírt, érezte, hogy el fogja veszíten Kathy-t, ő pedig érezte, hogy elveszíti a családot. Szeptember 11-én menthetetlenül összeveszett Ben-nel. Írt egy üzenetet saját magának még akkor, abban az öt pecben, mert tudta, mi fog történni. Főleg, mint kiderült, Wicky is ezért hagyta ott őt.

"Figyelj! Az érzéseid: Dühös vagy, haragszol! Gúnyolódik rajtad folyamatosan! Nem szeret téged, ezt most is érezned kell!! Tudom, hogy nehéz, mert ma minden más, de hidd el, semmi nem fog változni. Nem érez irántad semmit!! Folyton beléd köt, vitatkozik veled. Épp az előbb nevezett téged kurvának! Tönkretesz téged, sosem fog szeretni, sosem fog veled törődni. Törődj bele és fogadd el! Ugyanahhoz a négy évs helyzethez már gyenge vagy, nem csinálhatod tovább a saját érdekedben. Ne figyelj rá, bármit is fog mondani holnap. Most i belemászott a saját dolgodba (az írásba). Nem normáilis. Gúnyolódik, idegbeteg, csapjodja a fejét az ágyba, kapálózik, és folyamatosan téged gúnyol! Amit tegnap elterveztél, tedd meg ma!! Nincs visszaút! Emlékezz rá, hogy mit tesz veled, hagyd el, amíg nincs késő! Ugyanazt fogja csinálni, amit Leslie csinált! Ne dönts máskép, bármi történjék is, mert meg fogod bánni! Sosem lesz jobb életed, és sosem lesz semilyen életed ha vele maradsz!! NE GONDOLKOZZ MÁSON, GONDOLJ A TEGNAPRA!!"

Aznap azt mondta Ben-nek, hog mire hazaér, ő már nem lesz ott, de csak meg akarta próbálni még egyszer, utoljára. Heather-t és Frank-et sem akarta otthgyni, Ben iránt pedig, bár nem akkora lánggal a történtek miatt, de ugyanúgy érzett. Még aznap este összevesztek újra, és akkor Kathy döntött: Elmegy. Heather-rel egy órát sírtak a szobában, búcsúzkodtak.

"Nagyon hiányoznak, ők voltak a családom. Harmadjára veszítem el a a családomat. Ők a világ legjobb szülei, és nagyon fáj, hogy nem lehetek ott velük. Heather-nek is fájt. Azt mondta, olyan mintha a lánya volnék, és nagyon szeret, és nagyon fogk neki hiányozni. Én is így éreztem, még mindig így érzek. Ben is nagyon hiányzik, de csak a jó dolgok, és szerencsére egyre kevesebb volt, ezért kibírom a dolgot. Kénytelen vagyok. Heather-rel megbeszéltük, hogy mi azért találkozunk, átmegyek még hozzá. Tényleg olyan mint ha az anyám volna."

Aztán Kathy felhívta Stephan-t, hog visszemehet -e hozzá, ő pedig természetesen azonnal igent mondott.  Frank elvitte hozzá Kathyt és a táskáit autóval. Ők is megölelték egymást, úgy búcsúztak el. Kathy nem aludta az éjszaka, mint mindig, és eldöntötte: a zenének fog élni továbbra is, és megtalálja, amit keres idővel túl fog lépni a fájdalmakon és végre ténylegesen új életet fog kezdeni. Ha sikerül elfoglalnia magát, minden rendben lesz. Az élete itt nem ért véget, még rengeteg út áll előtte. Összetört szívének és lelkének darabjait beteszi a gitártokba.

Úgy döntött blogot fog vezetni, leírja az érzéseit, és majd lassan, de minden más lesz. Csak legyen, aki mellette van, mert a magány túl sokszor utolérte már. Ez a vége ennek a történetnek, és kezdete egy újnak. Egy zenész naplójának.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat